Útmenti naplemente

Útmenti naplemente

Mintha egy égő szembogár kukucskálna ki rám az égbolt viharos habjai mögül. Szigorúan szúró tekintettel vizsgálva, vajon megtanultam-e az aznapi leckét, leszűrtem-e tanulságait. Képes vagyok-e levetkőzni a nap fáradalmait, lelkem felszabadítani, az arany sugárban megfürdőzve újra tisztán és nyugodt szívvel, hálával és örömmel ágyba bújni és pár órára a másnap kezébe helyezni jövőmet.
Ez a nap is megtépázott a maga módján, de a haza térés, a kedves ölébe burkolózás gondolata újra és újra kisimítja szilánkos körvonalaimat. 
​Élek, érzek. … Így kerek. Köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?